Az 1848-as forradalom leverése után doktor Alexander Bach, a Xamtmonarchia mindenható belügyminisztere nagyszabású adóreformot hajtott végre a magyar tartományokban is. Megfelelő adószakemberek hiányában (éppen ültek, bujkáltak, emigráltak, vagy rezisztáltak), importálni kellett ilyeneket más tartományokból. Cseh beamterek és fináncok lepték el az országot, hogy behajtsák az adókat és jövedékeket.
A Bach-korszak irodalmának és anekdótavilágának kedvenc témája lett, „hogyan járt túl a szűzdohányt pipáló, saját pálinkáját főző magyar a cseh finánc eszén”. S ami nálunk orvosság volt a honfibúra, az rémálomként ragadt meg a néhány év után hazazsuppolt cseh kisember élményvilágában és kialakította a betyáron-kanászon-huszáron népről a virtuskodó nemadózóét. S ez még ma is él az újságíróvá lett ötödik generáció, előítéleteiben vagy tudatalattijában.
Netalán az afölötti büszkeség töltötte el őket, hogy náluk sem – mint ahogy „a világon sehol sem” írtak ki hasonló népszavazást az „elmúlt húsz évben ilyen kérdésben? Azon egyszerű okból, hogy sehol a világon nem játszották ki az adózókat úgy, hogy a költségvetés megkerülésével róttak ki rájuk járulékot? S az ő alkotmánybíróságuknak nem kellett amiatt magyarázkodnia, hogy mi a különbség a villamosjegy és a járulék között. Volt-e rajta húsz százalék áfa, vagy nem? S hogy míg a villamos társaság egyszerű üzleti vállalkozás, addig a kórház a municipiumok vagy az állam pénzéből, vagyis a közadóból, másrészt társadalombiztosítási járulékból jött létre, nem részvénytőkéből? Akkor is, ha később mindkettőt „államosították”!
De az is elképzelhető, hogy hiúságuknak, sikertudatuknak hízelgett: Náluk nincs hárommillió smucig, potyaleső, éhenkórász. Nem a háromszáz forintért szavazatát eladó csikkszedőről szóló kormánypárti nyilatkozatok sorából lett-e a külföldi sajtó szájába tálalt hír vissza-weyerbélázva?
Az a közel három és félmillió vajon mind egy szálig a félpakliját siratta? Jól jegyezzük meg, hogy 2006 áprilisában már közel két és félmillió volt csak a Fidesz és MIÉP szavazatok száma. Az önkormányzati választásokkor már megközelítette a három milliót. Ennyien bizonyára nem a fél paklijukat siratták, mert akkor erről még szó sem volt. Hanem arra a rejtélyre világít rá, ami olyan nagy fejtörést okoz ma, hogy vajon talán ez az egész népszavazás nem a kormány politikájának szólt-e szőröstől-bőröstől?
Bár Kovács Zoltán írásában nem esett róla szó – de ha már – akkor érdemes foglalkozni Kóka és Kupa pártelnök uraknak azzal az állításával, hogy országunkban csak két és félmillióan fizetnek adót.
Országunkban egyéves korára egy roma csecsemő már százezer forint fogyasztási adót fizetett, vagy helyette valaki más. Ugyanis a két elnök úr elfeledkezett az évi ezerszáz milliárd forint fogyasztási adóról, amely teljesen kikerül a vérkeringésből, mert az fedezi az államadósság kamatait. A politikus urak tehát úgy veszik, mintha az nem is lenne, mert azt ők már nem oszthatják szét, ha nem akarják az országot az adósok börtönébe juttatni.
És az évi százezer forintos fejadón kívül a roma csecsemő örökölt még hatezer euró államadósságot is, amelyet évről évre görgetni fog maga előtt, míg fel nem „cseperedik” és ki nem fizeti. Ugyanis jelenleg – és még sokáig – abból az újabb és újabb államkölcsönből tömik be a törlesztőrészletet, amelyet egyre nehezebben, egyre magasabb kamattal kell felvenni. Úgy, hogy a legújabb, tízéves államkötvénynek lejáratkor már dupláját kell visszafizetni. S ha bedugul a hitelforrás, jön a vég, amit kínaiul így mondanak: „Bolt pang, csőd csüng.”
Kupa elnök úr szelektív memóriáját még annyival kellene felfrissíteni, hogy ő, mint a jelenlegi adórendszer atyja, tudhatná a legjobban: Két és félmillió önnyugdíjas azért nem fizet adót és vesz kézhez „nettó nyugdíjat”, mert a pártállam már az ősidőkben eltapsolta a nyugdíjkasszát, amelyből a nyugdíjasok bruttót kaphatnának és akkor ők is adófizetők lehetnének. Így ütnek vissza az ősbűnök.
A továbbdolgozó többszázezer nyugdíjas viszont néhány évi szünet után most újra adózik, sőt, nyugdíjjárulékot!! és tb-t is fizet.
A népszavazást követő órákban a baloldali politikusok és a velük érző média kifordították a nagy zakót, és azt hiszik, hogy ettől az most mundér, amelynek a becsületét védik. De hol van már a becsület?! Ez bizony csak egy kiforgatott zakó és mint ilyen, csöppet sem elegáns.
d-y-ó
A cikk megjelent a KDNP weblapján