Hitler, miután hatalmát megszilárdította, megszegte a versaillesi szerződést é fegyverkezésbe kezdett, semmi és senki nem akadályozta meg benne, és megszállta a demilitarizált Ruhr-vidéket. És nem történt semmi. Beavatkozott Franco mellett a spanyol polgárháborúba és nem történt semmi. Megszállta Ausztriát. Semmi. Végrehajtotta a német zsidók elleni terveit. Semmi. Elfoglalta Csehország németlakta vidékeit. Semmi. Megszállta Csehországot. Még mindig semmi. Persze közben rengeteg tiltakozás, jegyzék, nemzetközi konferencia, fenyegetés, jóslat született, de Hitler ezeket is semmibe vette.
Követeléseket támasztott a lengyelekkel szemben. Na erre már mutatkozott némi ellenállás. Ekkor megegyezett legerősebb ellenségével, de itt már engedményeket kellett tennie. Nem vette komolyan. Megtámadta Lengyelországot, ezzel kirobbantott egy világháborút. Nem törődött vele, mert a hadüzenet után a nyugati hatalmak tétlenek maradtak. Megszállta Dániát és Norvégiát. Semmi. Megtámadta Hollandiát, Belgiumot és a tétlen Franciaországot. Legyőzte őket, nem történt semmi.
Elsüllyesztett mérhetetlen mennyiségű, Angliának segítséget szállító hajót. Semmi. Lerohanta Jugoszláviát és Görögországot. Semmi. Partra szállt Afrikában és benyomult Egyiptomba. Semmi. Megtámadta a Szovjetuniót, sokáig semmi. Hadiállapotba került az USA-val. Egy ideig még semmi komoly ellenállás, mintha nem történt volna semmi.
És ekkor összegződött a sok következmény nélkül maradt akció és jöttek a következmények. A két, majd három fronton vívott harc maga lett a következmény, és mindaz, amit addig elért, semmivé vált.
Az MSZP megnyerte, kisebb stiklik árán a 2002-es választást. Következmény a stiklikért semmi. Végrehajtotta a száznapos programot. Semmi. Kiürült az államkassza? Semmi. Kölcsöntörlesztésre újabb kölcsönt kellett felvenni? Semmi. A népszerűség leesett, az ellenzék megerősödött, a pártvezetés „amortizálódott”. Semmi. Vereség az uniós választáson, vége lett a jóléti rendszerváltásnak? Semmi. Bróker-botrány? Semmi. Jött Gyurcsány. Semmi. Gyurcsány kétes múltja feltárult: Apró villa, őszödi villa, Szalay utca, MOTIM-hitel? Semmi. Sztrádaépítések panamái, újabb kölcsönök, semmi. GDP lassulása, államadósság növekedése, semmi. Adathamisítás az EU felé? Semmi. Euró-bevezetés sorozatos halogatása? Semmi. A 2006-os parlamenti választás trükkös megnyerése, semmi. Őszödi beszéd, önkormányzati választás elvesztése, megszorító program, október 23-i rendőrterror, semmi. Reformprogram bukása, semmi. Konvergenciaprogram lassulása, semmi. Egészségügy összeomlása. Semmi. Népszavazás katasztrofális eredménye? Semmi. Kisebbségi kormányzás bevezetése. Semmi. Világválság külföldi jelei. Semmi. Zuschlag-ügy felgöngyölítése? Semmi. Titkosszolgálatok többszöri lelepleződése, semmi. Közvéleménykutatások vészjelzései, semmi. Valutaválság, még mindig semmi. Csődhelyzet, költségvetés többszöri bukása, konvergenciaprogram megroggyanása. És még mindig semmi jele annak, hogy az MSZP felfogná, hogy milyen helyzetben van az ország, milyen helyzetben van maga a kormány és a kormányzópárt.
Közeleg az a pillanat, amikor a következmények halmozódása átlépi a kritikus határt. Közeleg a jövő júniusi uniós választás. Közeleg a több mint húsz milliárd euróhitel jövő évi törlesztésének határnapja.
Ezek már maguk a következmények, amelyek csőstül jönnek.
A problémák megoldása valójában nem egy ember dolga, nem Gyurcsány dolga. Ez az MSZP dolga, és felelőssége. A paranoia magát az MSZP-t kerítette hatalmába. A következményeket maguknak köszönhetik. Amikor semmi áldozatot nem kímélve megnyerték a 2006-os választást, amelyet az addigi következménynélküliség, a következményektől való félelem kényszerített rájuk, amikor Gyurcsányt végleg a hátukra vették, az már maga is következmény volt. Ami azóta történik, az már csak következmény. Akkor is, ha nem látszik annak. A Fidesz, amikor még ráígért a már felgyűlt következményekre, maga sem volt következetes.
De minden látszólagos következménynélküliségnek volna egy nagyon kemény tanulsága. A folyamatot legkésőbb az első, következménnyel járó akció után lehet csak megállítani, azután már késő. Ez a politikusok igazi felelőssége. Ha egy politikus, egy párt, egy nép nem képes felmérni választása, döntése, cselekedetei következményeit, azok azért mégis bekövetkeznek. A paranoiát előre kell felismerni, mert a tudósok szerint a paranoia is ragályos betegség. Egy emberről átterjedhet egy rétegre, egy politikai pártra, arról egy népre.
Hitler fanatizálni tudott egy nagy népet. A kommunisták egy pártot. Gyurcsány csak egy maffiát.
A maffiát kell felszámolni, ha a paranoiától szabadulni akarunk. A következményektől már nem lehet.
d-y-ó
Megjelent a kdnp.hu hozzájárulásával