A magyar nép hősies, 1956-os szabadságharcának kegyetlen letörését követően az a segélykiáltás járta be a világot: „Igazságot Magyarországnak!”, mert a nyugati nagy hatalmak politikai taktikából nem segítették a magyarok szabadságharcát a szovjet elnyomás ellen. Ugyanakkor igaz, hogy Kanada és néhány más nyugati állam befogadott egy bizonyos számú menekültet, és a kanadai magyar közösség hálás ezért Kanadának.
Az 56-os forradalom vérbefojtását követően Magyarországon a szovjet hatalom által kinevezett „új” kommunista kormány az 56 előttivel együtt több mint negyven évig uralkodott Magyarországon. A Szovjetunió összeomlását követően a kommunista elit egyszerűen átállt az új, szabad kereskedelmi eszmerendszerre, átmentette hatalmát, így továbbra is élvezhette előbbi kiváltságait.
Az elmúlt húsz évben a magyarországi posztkommunista uralom időszakában, a kanadai sajtóban csak elvétve akadtak hírek Magyarországról, amelyekben nem olvastunk és nem hallottunk az utóbbi évek kormányának megnyomorító gazdasági megszorításairól, a közvagyon kézen közön való elsajátításáról és a törvényellenes rendőrakciókról. Nem hallottunk és nem olvastunk a határon túli magyarok elleni atrocitásokról, a kulturális genocídum jellegű szlovák nyelvtörvényről, az erdélyi és a vajdasági magyarverésekről.
A fentiek jegyében különös, hogy a magyarországi választásokat követő elmúlt kilenc hónapban, a kanadai Maclean’s országos folyóiratban sorozatosan olyan cikkek jelentek meg, amelyek mindegyike igen erőltetett módon igyekszik a magyarokat eredendően képtelennek beállítani a demokráciára. Ezeknek a cikkeknek semmi közük a Magyarországról szóló hírekhez, ismeretek terjesztéséhez, vagy meggyőző érvekkel alátámasztott véleményekhez. A Maclean’s folyóirat legújabb (2011. január 31.) cikke, az új magyar Médiatörvény körüli mesterségesen szított vita kapcsán például minden bizonyíték vagy követhető érvelés nélkül egyszerűen kijelenti, hogy „Orbán teljhatalmú uralomra törekszik.”
A fenti cikkel szinte egy időben jelent meg a kanadai „Globe and Mail” c. napilapban a fenti írás hasonmása. Mind a Maclean’s cikksorozata, mind a Globe and Mail cikke a magyarok demokrácia iránti elkötelezettségét tagadja, és ebben a folyamatban mélységesen megsérti a magyarokat, elvitatja a magyarok évszázados szabadságvágyát is. Ennél súlyosabb sértés egy nemzet tagjai számára nincs is.
A Maclean’s országos jellegű kanadai folyóirat, 2009. június 17. száma a magyarországi fasiszta veszélyről ír. Mindezt Magyarország NATO tagságának és az Európai Unióbeli tagságának tudatában teszi. Ez a Kanadában „elhelyezett” cikk gyakorlatilag semmit sem jelent a kanadaiaknak, ugyanakkor a magyar választópolgároknak szánt fenyegetésnek tekinthető: „ha az elkövetkező áprilisi választásokon valamelyik nemzeti pártra szavaztok, lefasisztázunk benneteket, és jól összehangolt lejárató kampányt indítunk ellenetek.”
A következő magyarellenes cikk: „Hitler visszatérése” (Maclean’s 2010. április 21.), felháborító kísérlet arra, hogy közvetlenül a 2010-es választásokat követően az újonnan hivatalba lépő miniszterelnököt Hitlerrel azonosítsák, Hitler teljes nagyságú arcképével a Maclean’s címoldalán. Ez a cikk szégyenletes példája a magyarok elleni gyűlöletkeltésnek és a magyarok nyílt megalázásának.
A Maclean’s folyóirat legújabb magyarellenes cikkének címe: „The Return of the Iron Fist” („A vasököl visszatérése?”). A cikk szerzője Anna Porter. Ez a cikk magában foglalja a magyargyűlölet kelléktárának minden cafatját, annak közhelyeit, elferdítéseit és hamis állításait egyaránt. A cikk oktalan vádaskodások és egyszerű ráfogások révén azt igyekszik bizonyítani, hogy a magyarok sem a saját hazájukban, sem a Közös Európában nem képesek a saját sorsuk irányítására. Ezek az alaptalan vádak nem csak sértőek, de eleve hamisak is, mert ellenkeznek a magyar államiság több mint ezer éves történelmével, mely szerint Magyarország eredendően Európához, és a kereszténységhez kötődik, aminek jogkörét a Szent Korona jelképezi.
A cikk az új magyar Médiatörvény kapcsán igyekszik zavart és magyarellenes hangulatot kelteni Kanadában is. Valódi célja a jelenlegi magyar kormány és a magyarok megbüntetése, mert a kormány ellenáll a Világbank és a Nemzetközi Valuta Alap nyomásának, hogy még több nyomorba döntő kölcsönt vegyen fel az ország terhére. Vagyis azért, mert a kormány a magyar nép érdekeit helyezte előtérbe. Így a cikk egészében a leggátlástalanabb kísérlet arra, hogy a magyaroknak a demokrácia iránti elkötelezettségét elvitassa.
A fenti cikk „idézi” a Médiatörvény 13. paragrafusát, ami alapján a kanadaiak számára levonja azt az előre eltervezett negatív tanulságot, hogy Magyarországon nincs sajtószabadság. Az „idézett” szöveg azonban nem foglaltatik a Médiatörvény 13. paragrafusában. A szerző, Anna Porter, a Médiatörvény különböző paragrafusainak szövegrészleteiből állította össze a 13. paragrafus idézeteként közölt szöveget. „Minden média kötelessége a kiegyensúlyozott, pontos, alapos, tárgyilagos és felelős hírszolgáltatás” – idézi Anna Porter, de ilyen formában ez a szöveg szintén nem szerepel a médiatörvényben. Található benne egy hasonló szövegrész, de az nem „minden” médiára vonatkozik, hanem csak a közszolgálati médiára.
A Globe and Mail 2011. január 29-i cikkének az olcsó hatásvadászatra igényt tartó címe: „Hungary’s strongman spooks Europe” (Magyarország erősembere viszolygó félelemmel tölti be Európát). A cikk szerzője: Doug Saunders. Ez az írás szintén magyarellenes kijelentések és általánosítások tárháza, a legutóbbi választások következtében hatalmát vesztett magyarországi neoliberális elit világgá kiáltott vádaskodásainak angol nyelvű visszhangja.
A cikk nem említi, hogy az új magyar Médiatörvény az 1986-os kommunista Médiatörvény helyébe lép, amely szerint a hatalom az állami nyilvántartásból egyszerű törléssel betilthatta bármelyik sajtóorgánumot. A Globe and Mail írásában nincsen utalás, sem kísérlet a magyar Médiatörvénynek a megfelelő kanadai előírásokkal való összehasonlítására. Nem említi a kanadai törvényhozás ide vonatkozó előírásait, sem a Kanadai Médiahatóság, (CRTC) igen szigorú előírásait sem.
A fenti írásoknak a magyar Médiatörvénnyel kapcsolatos kifogásainak nincs tulajdonképpeni tárgya, hiszen Martonyi János, Magyarország külügyminisztere a BBC egyik igen „keményen kérdező” adásában rendkívül világosan, tényszerűen és meggyőzően megcáfolt minden egyes vádat. Orbán Viktor, Strasbourgban szintén részletesen kitért a Médiatörvénnyel kapcsolatos kétségekre, és hatásosan eloszlatta azokat. Ha tehát a Maclean’s vagy a Globe and Mail íróit az igazság érdekelte volna, úgy újságíró létükre tudomást szerezhettek volna a fenti érvelésekről, de egyik sem hivatkozik a fenti forrásokra. Ehelyett a Maclean’s szerzője egy gyanús, a jelek szerint fizetett lobbizó, angol nyelvű magyarellenes internet honlapját jelöli meg forrásaként. Ennyit a kanadai sajtó arányos és kiegyensúlyozott tájékoztatásáról.
Egyik cikk sem említi, hogy az Európai Unión belül a média szabályozásának ügye a tagállamok kizárólagos hatáskörébe tartozik. Ennek ellenére Magyarország önként beleegyezett, hogy az EU megfelelő hatósága átnézze a Médiatörvényt. Az EU megállapítása alapján a magyar Médiatörvény összhangban van az európai normákkal. Az Unió „levele” már nyilvánosan elérhető volt a Maclean’s cikk megjelenése előtt, de ezt az írás elhallgatja.
A fentiek alapján nyilvánvaló, hogy sem a a Maclean’s cikksorozatának, sem a Globe and Mail cikkének a valódi célja nem a hírközlés, vagy megalapozott vélemény kinyilvánítása, hanem a puszta erőfitogtatás, a magyargyűlölet szítása. Mindez azért, mert a legutóbbi szabad választásokon, a magyarok döntő többsége nem úgy szavazott, ahogy azt a Világbank és a Nemzetközi Valuta Alap elvárta. Kanadai magyarokként elutasítjuk ezeket a Magyarország és a magyarok elleni alaptalan és sértő vádakat, amelyeket a valóságban azért zúdítanak ellenünk, mert a magyar választópolgárok olyan pártokra szavaztak, amelyek a nagyvállalati érdekek helyett végre a magyar társadalom általános felemelkedését, a magyar nemzet jövőjének biztosítását és a magyar nemzet egyesítését részesítik előnyben. A kanadai magyarok ezért küzdöttek évtizedeken át. A fentiek értelmében a kanadai magyarok támogatják a többségi magyar parlamentet, a jelenlegi kormány politikáját, és nagyra értékelik Orbán Viktor miniszterelnök fáradozását, aki a magyar nemzet általános felemelkedésének elkötelezettje.
Kanada előszeretettel hivatkozik arra, hogy megbecsüli más népek kultúráját és méltányolja a nemzetek demokratikusan kinyilvánított akaratát. Ez azonban nem tükröződik a magát Kanada országos jellegű folyóiratának minősítő Maclean’s folyóirat és Globe and Mail magyargyűlöletet szító írásaiban. Elég volt! Nem csak jó hírt akarunk hallani, hanem az igazat. Igazságot kérünk.
Szöveg: Kaslik Péter
2011. január 31.
Kanadai Magyar Kulturális Tanács, Toronto,
Székely-Magyar Kanadai Egyesület, Toronto,
Kanadai Magyar Juharlevél Polgári Kör,
Magyar Kultúrközpont, Niagara Falls,
Calgary Magyar Kultúrkör, Calgary
Edmontoni Magyar Kultúrkör, Edmonton
Magyar Élet hetilap, Kanada