Az 1931. február 21-én született Huzsvár László nyugalmazott nagybecskereki megyéspüspök ötéves lehetett, amikor eldöntötte, hogy vagy püspök, vagy kocsis lesz, ha megnő. Történt ugyanis, hogy szülőfalujába, a Szeged közelében fekvő, de akkor Jugoszláviához tartozó Horgosra érkezett a szabadkai apostoli kormányzó. A falu határában várta a település apraja-nagyja a fogaton bevonuló püspököt. Az apai ágon földműves, anyai ágon tanító családból származó kisfiú fantáziáját először az ostorát csattogtató, zsinóros mentébe öltözött, pödört bajuszú parádés kocsis ragadta meg, de a bérmálási szertartás folyamán már a főpap kötötte le a figyelmét, különösen szép süvege, palástja és pásztorbotja tetszett. Olyannyira, hogy a következő napokban édesanyja pongyoláját elcsenve, papírból süveget hajtogatva, saját faragású pásztorbottal a kert végében a szőlőtőkéket „bérmálta” sorba, kis pofonokat is adva a tőkéknek, ahogy a templomban az igaz püspöktől látta. A 2007 óta nyugalmazott püspök nyolcvanadik születésnapja közeledtével elevenítette fel az iménti történetet és hozzáfűzte: „Az egyik álmom megvalósult, a másik, mármint a kocsisság, remélem már nem következik be”.
Huzsvár László az elemi iskolát Horgoson végezte. A második világháború elején Szegeden állami gimnáziumban tanult. A világháború után Magyarkanizsán és Zentán folytatta, mindvégig magyar nyelven a gimnáziumot, 1950-ben itt érettségizett. Kiváló tanárai és hitoktatói voltak. Teológiai tanulmányait a Zágrábi Hittudományi Karon végezte, közben sorkatonai szolgálatát is letöltötte. 1957-ben Szabadkán szentelték pappá. Bácsújfaluban és Topolyán volt káplán. Később Szabadkán püspöki titkár, székesegyházi káplán, majd Verbászon plébános. Közben megindította az akkori egyetlen magyar nyelvű bácskai folyóiratot, a Hitéletet. Lelkipásztori és főszerkesztői teendői mellett magyar nyelvet tanított a szabadkai Paulinum kisszemináriumában. A püspöki kinevezése előtti években Újvidéken volt esperes plébános.
Szerteágazó lelkipásztori tevékenysége mellett kitűnt szervezőként is. Ő szervezte a Szent István király megkeresztelkedése ezeréves jubileumának délvidéki megünneplését és a Szent Gellért jubileumi ünnepségeket. Népes zarándoklatokat vitt Ausztriába, Rómába, a nagy európai kegyhelyekre és Görögországba.
II. János Pál pápa 1988-ban nevezte ki az akkor alapított nagybecskereki egyházmegye első püspökévé. Huzsvár László nevéhez fűződik tehát a püspökség lelkipásztori életének megszervezése, az esperesi kerületek véglegesítése, a papi tanács felállítása. Számos új templomot épített és szentelt, valamint lelkigyakorlatos házakat nyitott. Nagymértékben előmozdította az egyházmegye lelki életét, hitelesen képviselte híveit és a vajdasági magyarságot a világegyház fórumain és a kulturális, valamint a társadalmi–politikai szervezetek előtt. Hősiesen építette és őrizte a krisztusi lelkületet a magyar, horvát, német nyelvű hívekben. Pappá szentelésének 50. évfordulóját és megyéspüspöki szolgálatának befejeződését 2007 júniusában ünnepelte. Sólyom László köztársasági elnök akkor a Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztjével tüntette ki a főpásztort.
A kiváló humorú, anekdotázni szerető püspök ez év elejétől szülőfalujába, Horgosra vonult vissza. A Hitélet című lap életre hívását és évtizedeken át való szerkesztését, terjesztését élete egyik fő művének tekinti. A rendszerváltozás előtti időben hazánkban is rendkívül népszerű havilap fénykorában közel húszezer példányban látott napvilágot. A magyarországi papsághoz és hívekhez eljuttatni a kommunista időszakban egyáltalán nem volt egyszerű feladat, Huzsvár László túljárt az egyházügyi hivatalok eszén.
Miközben Magyarországon az egyetlen katolikus hetilap csak négy, majd nagy nehezen hat és a rendszerváltozás előtti néhány évben nyolc oldalon jelenhetett meg, a Hitélet – hála a hatvanas években egyre szabadabb jugoszláviai légkörnek – 36 oldalon, nyolc oldalas gyermekmelléklettel látott napvilágot és gazdag kitekintéshez juttatta az olvasót a világegyház történéseiről. Ezért a magyar AEH igen neheztelt a jugoszláv testvérszervezetre, hogy nem akadályozzák meg a lap Magyarország felé irányuló terjesztését. Miklós Imrének végül sikerült is elérnie, hogy a vajdasági posta ne küldhesse a Hitélet magyar címekre. Huzsvár László azonban nem esett kétségbe. A jugoszláv szövetségi szisztémát kihasználva a lapot ezentúl a szerb köztársaság postájának közbeiktatásával, majd mikor ezt is megtiltották neki, a zágrábi postán majd a szlovén postán keresztül expediálta, és így a Hitélet mindvégig gazdagíthatta az akkoriban igen szegényes magyarországi katolikus sajtókínálatot. „Vagyis addig vándoroltunk, amíg végül le nem omlott a vasfüggöny, illetve a többi helyi egyház is vissza nem nyerte szabadságát a sajtó területén is” – mondta az idős püspök. Jellemző a korra, hogy a magyar határőrök szinte automatikusan azt kérdezték a Jugoszláviából Magyarországra törekvő utasoktól, hogy van-e náluk Képes Biblia, Hitélet vagy fegyver?
A színvonalas szerkesztés és a rafinált terjesztési módszerek Huzsvár László tehetségéről, leleményességéről és sajtóapostoli elhivatottságáról tanúskodnak.
Szerdahelyi Csongor
Magyar Kurír