Oldal kiválasztása

Január, február… Ha kudarc ért, te ott voltál velem és erőt adtál nekem.
Március, április… Ha örömöm volt, te gyönyörködtél bennem és betöltöttél békéddel.
Május, június… Ha megszomorodtam és az élet fájdalmai meggyötörtek, ha félelemmel teli völgyben jártam is, te megvigasztaltál engem igéddel. Július, augusztus… Ha veszélyben is voltam, te biztonságoddal körülvettél engem, farkasszemet nézhettem ellenségeimmel, te akkor is bizonyosságoddal álltál mellém. Szeptember október… Elhalmoztál minden jóval és megszenteltél: Szentlelked olajával megtisztítottál és elfogadtál engem. November, december… Jelenléteddel mindig mellettem voltál a mindennapokban is: a munkában, a családban, amikor egyedül voltam, vagy barátokkal körülvéve. Uram, csordultig van poharam, mert úgy élek, mintha mindig a házadban lennék: áldott jelenlétedben.

Uram, csordultig van poharam!

De van egy másik poharam is Istenem, ami szintén csordultig van. Ebbe én öntögettem a gondolataimat, ebbe én szűrögettem össze minden mérgemet.
Csordultig van ez a pohár haraggal, büszkeséggel, gőggel és képmutatással.
Már az év felénél betelt a pohár lázadásommal, az “én jobban tudom” mondatokkal és az önhitség önimádó ömlengésével. Uram, csordultig van poharam, és keserű ez a pohár. Nincs, aki kiigya, mert halálos oldattá lett benne minden bűnöm, minden lázadásom és nem tudom tovább tartani. Én ilyen poharat tudok csak tölteni. Te mégis magadhoz vetted egész évben a poharamat és fenékig kiittad. Nem nekem kellett megrészegülnöm a töménységétől, nem kellett megszégyenülnöm a tartalma miatt, mert te kegyelmet adtál nekem. Nem öntötted ki a földre a méreggel teli poharat, hanem magad ittad meg kortyról kortyra, bűnről bűnre. Uram, most is csordultig van poharam, az én saját, büszke, királyi kelyhem! Vedd el, kérlek, tőlem!

Uram, csordultig van poharam!

Tele vagyok, mint az ünnepi pohár, amit a házigazda jóindulatában túltölt. Túlcsordulok szereteteddel, mint amikor örömmel bontják a pezsgőt és a kifut az üvegből. Beteltem Lelkeddel, mert friss italt töltesz a poharamba. Egy éven át hordoztál, jóval fizettél a rosszért, áldással az átokért, kegyelemmel a lázadásért! Mit is tehetnék ezen a napon, amikor előttem van tetteidnek sora, és jóságod feltárulkozik előttem? Érted emelem poharam, téged ünnepellek és megemlékezem rólad!

Ámen.

Forrás: Parókia Portál, Koncz Hunor Attila (A 23. zsoltár nyomán)