Oldal kiválasztása

Több magyar film időzítette erre az alkalomra a premierjét, és széles nemzetközi jelenlét tette teljessé a játékfilmes, dokumentumfilmes, valamint az animációs és a rövidfilmes versenyprogramot is. Jó néhány film alkotójával személyesen találkozhatott a közönség, és számos filmszakmai esemény is színesítette a nyolcnapos programot.

Az ünnepélyes megnyitón Molnár Piroska vehette át a fesztivál életműdíját, míg a záró ceremónián egy másik kiemelkedő életmű előtt tisztelegtek a szervezők: a legendás hazai animációs filmkészítő, Rofusz Ferenc kapta az elismerést sok évtizedes kiemelkedő, kontinenseken átívelő munkásságáért. A tiszteletére levetítették A légy című 1980-ban készült, Oscar-díjjal elismert rövid animációját.

A több szakmai zsűri mellett ismét tevékenykedett a fesztiválon nemzetközi ökumenikus zsűri is. Tagjai voltak: Susanne Birck Németországból, Inês Gil Portugáliából, továbbá magyar részről Szűcs Kinga, valamint a Magyar Katolikus Újságírók Szövetségének delegáltjaként Nevelős Zoltán.

Az ökumenikus zsűri díját idén az olasz Michelangelo Frammartino A barlang (Il buco) című filmjének ítélték oda. Pásztori idill és gyönyörűen fényképezett tájképek ejtik rabul a nézőt és invitálják spirituális kalandra ebben a költői filmnyelvet használó alkotásban. Ám bármennyire elmélyült és szemlélődésre hívó is a film, valójában egy konkrét múltbeli eseményt elevenít fel, amely egy, a forgatás helyszínéül is szolgáló, konkrét helyen történt: Calabria régió egy hegyvidéki táján 1961-ben egy fiatalokból álló kutatócsoport a föld mélyébe indul egy akkor még ismeretlen barlang feltérképezésére. Miközben a csapat tagjai teszik a dolgukat, kiépítik táborukat, s aztán szakszerűen nekikezdenek a mélybe ereszkedésnek, egy, a közelben legeltető marhapásztor mindennapjait kísérhetjük figyelemmel. Mint kiderül, az öregember életének utolsó napjai ezek, amelyek párbeszédek nélküli jelenetekben bontakoznak ki, éppúgy, ahogyan a barlangászok vállalkozását is szavak nélküli képsorok beszélik el. A filmben szépség és igazság elevenedik meg a maga egyszerűségében, az örökkévalóság felé nyitva távlatokat, minden egyértelműen megfogalmazható üzenettől tartózkodva.

A fesztivál fődíját, a Pressburger Imre-díjat Ruijun Li rendezése, a Porrá leszünk (Yin ru chen yan) című kínai alkotás kapta, amely Északnyugat-Kína félsivatagos, mezőgazdasági vidékén játszódik. Főszereplője egy olyan házaspár, amilyet ritkán láthatunk a filmvásznon ilyen meghitt közelségből. Az alkotás gyönyörűen komponált felvételeken beszél emberi küzdésről és méltóságról, emléket állítva a saját keze munkájával megélhetést teremtő ember életformájának.

A Zukor Adolf-díjat, azaz a fesztivál nagydíját a zsűri a Szakonyi Noémi Veronika rendezte Hat hét című magyar filmnek ítélte, amely erőteljes képi világgal és színészi játékkal vet fel kérdéseket a nyílt örökbefogadással kapcsolatban. Zsófi tizenhét éves középiskolás lány, aki nem kívánt anyaságát nem tudja felvállalni, így egy civil szervezet segítségével egy gyermekre vágyó párnak készül örökbe adni születendő gyermekét. A lány ígéretes sportkarrier küszöbén áll, családi háttere nem stabil, ezért úgy tűnik, a döntés minden érintett számára jó; ám a szülés után Zsófiban addig ismeretlen érzések ébrednek, vágy a gyermek után. A lányt szorosan követő kamera révén pontról pontra követhetjük az érzelmi feszültség változásait, miközben egy több ember életét is mélységesen befolyásoló döntéshelyzet szemlélői leszünk. Reméljük, a filmet hamarosan műsorukra tűzik a hazai mozik.

A dokumentumfilmek között is több figyelemreméltó alkotás szerepelt a mezőnyben. Végül az Akik lehettünk volna (Wer wir gewesen sein werden; r.: Erec Brehmer, Angelina Zeidler), ez a rendkívül megkapó és személyes hangvételű film bizonyult a legjobbnak ebben a szekcióban. Rendezői egyúttal a film főhősei is. Erec az alkotás segítségével próbálja feldolgozni Angelina tragikus elvesztését, ezért visszanyúl az emlékekhez, és kísérletet tesz arra, hogy megfogalmazza, kik is voltak ők egymásnak. A film által részesei lehetünk egy valós idejű traumafeldolgozásnak, amely a veszteségeinkre való rátekintés mellett abban is segít, hogy más szempontból lássuk, mi és ki az, ami, aki valóban fontos számunkra, és mi is ez a misztérium, két ember egymás iránti valódi, odaadó szerelme.

A közönségdíjat a Nyugati nyaralás című filmnek (r.: Lévai Balázs, Tiszeker Dániel) szavazta meg a nagyérdemű. A fesztivál Grosan Cristina Hétköznapi kudarcok (Bezná selhání) című új filmjének hazai premierjével zárult, és meglepetésként Giuseppe Tornatore Ennio című dokumentumfilmjét is megnézhette a gála közönsége.

Hajnal Gergely, Nevelős Zoltán