Életének 88. évében, 2024. február 13-án elhunyt Matuska Márton. Az általános iskolát Temerinben, a gimnáziumot Újvidéken végezte. 1957 és 1961 között az újvidéki Mezőgazdasági Egyetem hallgatója volt. 1956-tól 1957-ig, 1961-től 1962-ig és 1964-től 1993-ig a Magyar Szó újságírója, riportere, szerkesztője.
Pályája során többek között volt faluriporter, turisztikai újságíró, bírósági riporter. A kezdő újságírók tanításával is foglalkozott. 1993-tól nyugdíjas. 1982-2000 között utazásokat tett a Délvidékről elszármazott magyarokhoz Németországba, Ausztriába, Svájcba, Svédországba, Nagy-Britanniába, Kanadába, az USA-ba, Ausztráliába, Finnországba.
Ennyi áll a hírforrások által közzétett szikár nekrológban. Nem sok és az élet sem több, ha az embert szikár sorokba szorítják. Van, aki belefér, van, aki nem. Matuska Márton élete több volt mint, amennyit ez a néhány tényszerű sor közöl. Marci kollégánk, nemzet- és sorstársunk volt. Tanúságtevő. A Hideg napok utáni második razzia krónikása.
Ő a fecsegő világ, lényeget eltakaró bábeli hangzavarában, a győztesek, múltat tagadó hullámverésében felkutatta, megkereste és lejegyezte azokat a néma jajszavakat, melyeket nemzettársaink, midőn gyilkosaik a vérpadra kísérték őket, a dögtemetők széléről kiáltottak felénk. Azokat az oltott mésszel eltakart történeteket, sorsokat jegyezte le – alkalmatlan időben – amelyeket a köztünk élő hóhérok évtizedekig elrejtettek a nyilvánosság elől. Felkutatta és leírta azt, ami Temerinben, Isterbácon, Járekon, Rezsőházán, Martonoson és számos más, alkalmi vesztőhelyen történt Délvidéken 1945, a „felszabadulás” után.
Matuska Márton a túlélők visszaemlékezéseinek lejegyzésével összegyűjtötte néma, fehér jajszavainkat, melyeket évekig eltakart a győztesek hangos látszatvilága és a vesztesek cinkos hallgatása. Tanúja volt egy kornak és tanúságot tett róla, okulásul az utókornak. Író és publicista volt, aki lejegyezte több, mint százéves hallgatásunkat.
Ő volt az első katolikus újságíró, a MAKÚSZ alapító tagja, aki megkapta az újságírás legmagasabb állami kitüntetését, a Táncsics Mihály-díjat.
Matuska Márton könyvei, a teljesség igénye nélkül: Mozsor magyartalanítása, Három mártírunk, Megvert pásztorunk, A megtorlás napjai, A temerini razzia, Hiányzunk egymásnak,
Tanúságtétele Isten és ember előtt, távozásával aligha ér véget. Tanúi voltunk, ránk bízta nem kis örökségét. Köszönet érte.
Léphaft Pál
Fotó: hetnap.rs