Az idei 71. Oberhausen Rövidfilmfesztivál filmjei számtalan különböző utazásra invitálták a nézőket. A fő hangsúly az emberi kapcsolatokon volt: szülők és gyermekek, az egyén és közösség, valamint a különböző generációk életébe és konfliktusaiba pillanthattunk bele, miközben a filmek távoli kultúrákba, a múltba, vagy épp a távoli jövőbe kalauzoltak minket. A hatvan országból érkező több száz vetített film között szerepeltek magyar alkotások is.
1954-es indulása óta az Oberhausen Rövidfilmfesztivál fő témája az „út a szomszédunkhoz” gondolat. Idén a versenyfilmek a következő öt kategóriában indulhattak: nemzetközi, német, észak-rajna-vesztfáliai, nemzetközi gyerekfilm, illetve zenés videó. Az alkotások számtalan kultúrával és emberi kapcsolattal foglalkoztak, és olyan aktuális témák is terítékre kerültek, mint a klímaváltozás, nemzeti hovatartozás, tradíciók és modern kori szokások szembekerülése, és az identitás kérdése.
Az Interfilm és a Signis által delegált tagokkal idén is részt vett a filmek kiértékelésében a nemzetközi ökumenikus zsűri. A gyermekfilm kategória értékelésében Andreas Greif német teológus, Jochen Mündlein, a Média és Vallás Kutatócsoport tagja Németországból, illetve Magyarországról Paksa Boglárka vágó vett részt. Kiegészítő programként az ökumenikus zsűri részt vett a fiataloknak szóló filmek készítőinek részvételével egy beszélgetésen, aminek a témája a gyermekek filmeken keresztül történő edukációja volt.
A nemzetközi filmek közül a nemzetközi ökumenikus zsűri díját a Drogi Leo Sokolosky (Kedves Leo Sokolosky, Lengyelország, 2024) című animációs film kapta. Weronika Szyma alkotásában a főszereplő a dédapját próbálja megtalálni, akit a második világháború során elhurcoltak egy munkatáborba. A különdíjat Sol Muñoz és Ana Apontes filmje, a Nocturno (Éjszaka, Argentína, 2025) kapta. A történet két testvérlányt követ, akik egyedül sétálnak éjjel a városban, amíg apjuk éjszakai portásként dolgozik egy gazdag családnál. A film képi világa érzékelteti a kontrasztot a két társadalmi réteg között, szembeállítva a szabadon kószáló lányokat a nagy családi házak ablakain kitekintő jómódú gyerekekkel, ezáltal pedig elgondolkodtatja a nézőt arról, hogy mi is az igazán fontos az életünkben.
Az ifjúsági filmek kategóriájában ökumenikus zsűriként nem volt egyszerű döntést hoznunk. A díjat végül a belga–francia koproduckióban készült Autokar-nak (Sylwia Szkiłądź, 2025) ítéltük.
A sokrétegű történet egy kislány utazását követi Lengyelországból Brüsszelbe, és bemutatja, hogy miként éli meg az önállóságot, hogyan birkózik meg a költözés okozta változásokkal, és hogyan kapcsolódik a körülötte lévő emberekhez. A különleges alkotás, kihasználva az animáció adta lehetőségeket, minden színt, formát és mozgást az érzelmek szemléltetésére használ, így kisebb és nagyobb gyerekek is tudnak kapcsolódni a főszereplőhöz. Európai népmesékhez hasonló stílusban a busz utasai a kislány előtt állatokként jelennek meg, ám a mesebeli figurák nem a tradicionális szerepüket töltik be – így köt például a történet végén a kislány barátságot a farkassal.
A zsűri különdíját a Happy Snaps (Tyro Heath, 2024) kapta. A film főszereplője két kisfiú, akik egy pici angol szigeten élnek, fiatalkori barátságuk boldog pillanatait viszont beárnyékolja, hogy egyiküknek orvosi kezelés miatt el kell költöznie egy nagyvárosba.
Magyar színekben két versenyfilmet láthattunk: Amina Abdulrachinzai saját emlékein alapuló, Levelek nagymamámnak, Bibi Ase-nak (2025) című alkotását, és a gyerekfilm kategóriában a Wish You Were Ear (Balogh Mirjana, 2025) animációs kisfilmet. Előbbiben levelein keresztül ismerhetjük meg a történetet, amiket a főszereplő a nagymamájának írt, utóbbi pedig egy mind cselekményében, mind rajzstílusában futurisztikus alkotás, aminek főszereplője egykori szerelmét keresi, hogy visszaszerezze tőle a fülét, amit a hagyományoknak megfelelően elválásukkor neki adott.
Paksa Boglárka