Tette fel valószínűleg nem elsőként a címben foglalt kérdést a téli vasárnap unalmában egy betelefonáló az Echo TV „Kibeszélő” műsorában a műsorvezetőnek. Ő aztán alaposan kibeszélte, mondván, tulajdonképpen ehó, de mi magyarok inkább ekhónak mondjuk. Csak hát mi magyarok ekhónak valamikor az ekhós kocsik ernyőjét mondtuk, mivel az ekhó régiesen ernyőt jelentett. Persze lehet ma is annak értelme, ha a tv-re vonatkoztatjuk. Gondoljunk a „képernyőre”, vagy az egész országot ernyőszerűen lefedő sugárzásra.
Az „echo” viszont céhával írva az olaszt kivéve minden nagyobb európai nyelven, sőt magyarul is, a visszhangot jelenti. Csak olaszul ejtik ekónak, írva viszont eco-nak, tehát a há kihagyásával.
Ez a – már a névben is benne rejlő – tisztázatlanság jellemzi ma az Echo TV számos műsorát. Jobboldalisága kétségtelen, de az is, hogy hosszú időn át a Jobbik egyik szálláscsinálója is volt, talán az alapítók szándékainak ellenére. De még most sem döntötték el igazán, hogy hová álljanak és számos műsor a Jobbik határmezsgyéjének közelében mozog, legfeljebb rejtett utalásokkal fejezi ki azt a demagóg felelőtlenséget, amit a Jobbik ma már tele szájjal hirdet.
Elég az Echo néhány műsorába belehallgatni ahhoz, hogy tömegével észleljük azokat a fogalmakat és kifejezéseket, amelyek mindegyike valóságos balzsam és mennyei manna a ballib média és politika számára. Alkalom, hogy a Fideszre és általában minden jobboldalira rákenve világgá kürtölhesse . A magyar jobboldalon nyílt fasiszta uszítás zajlik. Ami persze nem igaz, de nem szükséges egy megélhetési antifasisztának vájtfülűnek lennie ahhoz, hogy a szövegekből kihámozza, amit hallani akar.
Különösen, ha az Echo valamelyik műsorvezetője maga is egy misszionárius fanatizmusával próbálja a telefonálók, vagy a riportalanyok minden mondatába belemagyarázni azt, amit ő szeretne hallani.
Kínos élmény, amikor a műsorvezető verejtékes körmondatokkal, bonyolult célzásokkal próbál három művelt, elegánsan fogalmazó, alaposan felkészült, a valódi helyzetet jól ismerő és nyitott pedagógushölgyet meggyőzni arról, hogy a Wass Alberttől idézett „árasok” az iskolarendszer tönkretételével ki akarják irtani a magyarságot.
A tanárnők, nem vitatva a súlyos nehézségeket és a pedagógiai zűrzavart, kérik, hogy hagyja ezt a média-lózungot, ők közelről nem így látják. Számos pedagógus lelkiismeretesen küzd a nehézségekkel és bízik a jobb jövőben. A cigányok nem ötszáz évvel vannak lemaradva, mint a Műsorvezető állítja, hanem egy bölcsődei és három óvodaévvel. Emiatt nehéz a felzárkóztatás. A pedagógusok zöme nem rekedt meg a Kádár-kor dogmatizmusánál, hanem tovább képezte magát. A vallásoktatás nem tilos, sőt, mindenütt működik, a szülőkön múlik, hogy ki veszi igénybe. És ha néhány, kisebb létszámú felekezethez tartozó diák kimarad ebből, az nem az egyházüldözés miatt van, hanem mert kevés a hitoktató lelkész. És a Waldorf-iskolások ugyanolyan arányban felvételiznek sikeresen, mint a többiek. És az önkormányzatok nagyon áldozatkészek és találékonyak, ha a kis iskolák megmentéséről van szó.
Az Echo műsorvezetőjét mindez nem nyugtatja meg és az sem, hogy a hölgyek reménykednek a dolgok jobbrafordulásában. Ő csak mondja az „árasokat”, akik felvásárolták Manhattant, Lengyelországot és Magyarországot.
Nagyobb a szerencséje Műsorvezetőnek az egyik telefonálóval, aki tiltakozik az ellen, hogy az Echo Fodor Gábornak csinál reklámot, amikor ismerteti, hogy indulni fog az MDF-ben. Miért nem inkább arról beszélnek, hogy Pörzse Sándor átigazolt a Jobbikhoz?
– Már hogyne közölték volna – védekezik Műsorvezető. Erről jut eszébe, Pörzse igaz magyar ember, aki az ősi magyar hadviselésben is megtalálta a magyarok erkölcsi fölényét az ellenség fölött. Ugyanis a nyeregből hátrafelé nyilazás azt jelenti: „Vigyázz barátom, ha nem üldözöl, és nem követsz, megmenekülsz a nyilaimtól!”
A drót másik végén vélhetőleg leesik a telefonáló álla a meglepetéstől. Eddig talán úgy tudta, ha tudta, hogy őseink a színlelt meneküléssel és a váratlan visszanyilazással csalták tőrbe a jámbor keresztény harcosokat. Sőt, évszázadokkal később a nomád besenyők, kunok, tatárok ugyanezzel a harcmodorral csalták tőrbe az addigra nyugati hitre áttért magyar lovagokat.
A következő betelefonáló azt panaszolja, hogy reklámban ajánlják a magyar Himnusz kezdő hangjait mobiltelefon kijelzőjének. Mi lesz, ha a villamoskocsi négy sarkában egyszerre csipog a Himnusz? Vigyázzba kell-e akkor állni?
Ezen már a Műsorvezető is megütődik. Ez már valóban nem járja. A Himnusz valóban nem arra való. _ Hol olvasta ezt? – kérdi. – Hirdetésben láttam – mondja az idős úr. Valami reklámban. Műsorvezető csóválja a fejét. Még ilyet!
Mert hogy Műsorvezető csak szerepel az Echo-ban, de nem nézi. Így aztán nem tudja, hogy az igaz magyarok tévéje, maga az Echo ajánlja az igaz magyaroknak, hogy a tingli-tangli helyett válasszák inkább a magyar Himnusz első hangjait telefoncsengőnek.
De van más lehetőség is. A másnapi Echo-reklámon egy borízű hang ajánlja mobilcsengőnek a Szózat első szavait: „Hazádnak rendüleee…”
Akkor döntsék el végre legalább azt, hogy Eho, vagy Ekhó!
d-y-ó
Forrás: kdnp.hu