Oldal kiválasztása

1915. július 18-án született a Heves megyei Balaton községben. Szülei a Hangya szövetkezet tagjaként vezették a falu vegyesboltját és kocsmáját. Abban az időben természetes volt, hogy a gyermekek minden munkában segítettek a szülőknek, kiszolgáltak, takarítottak a boltban, csinálták, amivel megbízták őket.

Néhány évig magántanuló volt, majd szülei Egerbe küldték, a ciszter gimnáziumban érettségizett. A szülők szándéka az volt, hogy tanító, vagy pap legyen belőle, kerüljön el a falusi környezetből. Így a gimnázium utolsó két évét már kisszeminaristaként töltötte, érettségi után automatikusan lépett át a szemináriumba. 1940-ben szentelték pappá.

Első kápláni éveiben még megvolt a lehetősége az ifjúság nevelésére, a Szívgárda, a Mária-légió szervezésére minden állomáshelyén. 1945-ben került Miskolcra hitoktatóként, többek között a katolikus gimnázium hittanáraként, ahol tanítványa volt Seregély István is, aki később egri érsekként főpásztora lett. Tanított ipariskolákban, a Kolping-egylet, a cserkészcsapat és leányegylet vezetője is lehetett, amíg a kommunista hatalomátvétel után ezeket a szervezeteket be nem tiltották. Kilencéves hittanárság után kapta meg első plébánosi kinevezését, majd ismét Miskolcra került, a karmelita templom plébánosaként. Az ötvenes években a hatóságok őt is zaklatták, házkutatást tartottak nála a rendszer megdöntésére felszólító röplapokat keresve és „megtalálva”.

A következő állomáshelye Sajóvárkony, ahol 17 éven át működött. Ezután került ismét Miskolcra, a martintelepi plébániára, ahol 13 évig, 1996-os nyugdíjazásáig dolgozott. A rendszerváltás után ifjúsági házat épített és ő lett az első miskolci cserkészvezető.

Különösen jól foglalkozott az ifjúsággal. Nyugdíjazása után a miskolci származású Miklósházy Attila püspök kérésére – aki szintén tanítványa volt a gimnáziumban – három évre elvállalta a gráci magyar lelkészség vezetését, itt nemcsak a magyarok lelkigondozását végezte, hanem besegített az osztrák pasztorációba is.

A három év elteltével hazaköltözött Miskolcra és az Árpád-házi Szent Erzsébet Szeretetotthonba költözött. Azonnal megindította és szerkesztette az Üzenet című havilapot, amely máig a miskolci esperesi kerület orgánuma, és már a IX. évfolyamnál tart.

Az ő gondolata volt, hogy össze kellene hívni az ország minden tájáról azokat a papokat és világiakat, akik saját településükön vagy körzetükben hasonló kiadványt, értesítőt szerkesztenek. 2002-ben meghirdette az első találkozót Egerbe. Az ország minden tájáról 50 szerkesztő vett részt a háromnapos találkozón, akik mindegyike lelkesedéssel készítette egyházközsége kiadványait.

Az első találkozó után a résztvevők kérésére minden évben rendeztek más-más helyszínen hasonló összejöveteleket, mindig Kormos apát úr aktív közreműködésével. Az idei volt az első esztendő, amikor az immár 93 éves atya nem tudott elutazni Mohácsra. Kormos atya tagja a MAKÚSZ-nak, ő az egyházközségi lapok szekciójának vezetője.

Budapest, 2008. december 6.