A Sinkó Ferenc-Díjunkat pályakezdő újságírói tevékenység elismeréséül alapítottuk. Célja a katolikus értékrend szakmailag megalapozott és hiteles képviseletének elősegítése az írott és elektronikus sajtóban. A díjat évente kaphatja olyan újságíró, aki országos, regionális, kisközösségi rádió, televízió, illetve az írott sajtó vagy internetes lap munkatársa, s munkásságával tanúbizonyságot tett a keresztény értékrend követéséről és azt szakmailag igényesen képviseli a tájékoztatásban.
A 2006-ban alapított díj hitelesítő oklevele mellé 50.000,- forintot és Kun Éva keramikusművész által készített ikont adományozunk, mely a Sinkó család ajándéka.
A díjazott személyéről a jelölt szerkesztősége, vagy felettesének, feletteseinek ajánlása alapján a MAKÚSZ Táncsics-díjasaiból álló kuratórium dönt.
Sinkó Ferenc a Hont megyei Gyerken született 1912-ben. E község egyike volt azoknak a színmagyar helységeknek, amelyeket a trianoni békeszerződés Csehszlovákiának juttatott. Sinkó Ferenc a prágai Károly Egyetemen folytatott jogi tanulmányokat. Bekapcsolódott a csehszlovákiai magyar ifjúsági mozgalmakba. 1933-tól segéd-, 1935-től pedig főszerkesztője lett a magyar katolikus főiskolások Kassán megjelenő Új Élet című folyóiratának. Az 1938-as bécsi döntést követően Budapestre költözött. Itt szerkesztője lett a Felvidéki Magyar Hírlapnak, majd a Magyarország című napilapnak. 1945 után a KALOT-nál és A Szív című újságnál volt szerkesztő. 1947-től 1973-ig belső munkatársként dolgozott az Új Embernél. A vallásos néprajztól a régi irodalmon és a szakrális zenén át az ipar- és képzőművészetekig számos ágazatban jártasnak bizonyult, amint ezt írásai tükrözik. Az 1946-ban újrainduló Vigiliának is egyik eredeti hangú novellistája volt. Jelentősebb művei: Isten udvara (regény), A szenvedésről (elmélkedések), Boldogasszony legénye (misztériumjáték), A fekete madár (novellák), Csudatörténetek (prédikációk és példázatok antológiája), Régi magyar szentség (magyar szentek élete), Evangéliumi történetek gyerekeknek. 1990-ben hunyt el Budapesten.